Thai Box - Történelmi visszatekintés a nyolc végtag tudományáról, ami kilenc volt

Beküldve: 2014-05-18 16:23:03 ; Megtekintés: 7234 x

Kevés adat áll rendelkezésünkre a Thai Box kialakulásáról, de azt tudjuk, hogy a thai kultúra gyökereiben kereshetjük ennek a lenyűgöző és hatékony küzdősportnak az eredetét.

Írásos anyagokat csak elvétve, jókora szerencsével találhatunk a korai időszak történelméről és harci hagyományairól, mert 1767-ben a burmai seregek megszállták és felgyújtották a fővárost, így sajnálatos módon a krónikák megsemmisültek. Ezért a Muay Thai kialakulása a történelem homályába veszett.
Szerencsére néhány elbeszélés fennmaradt, és ezek segítségével kaphatunk néhány információt.

A modern Thai Box előzménye az úgynevezett Muay Boran, ami a thai stílusú indokínai harcművészetek gyűjtő neve, és magában foglalja az 1930-as években történt „küzdősport reformációt” megelőző irányzatokat. A Muay szó jelentése boksz és közvetlenül a szankszrit Mavya szóra vezethető vissza, míg a Boran jelentése ősi és a khmer nyelvből vették át. A Thai Box-ot gyakran hívják a nyolc végtag tudományának, mert művelői hatékonyan használják kezeiket, könyöküket, lábaikat és térdüket. A Muay Boran idején még úgy emlegették „Nawa Awut” azaz kilenc fegyver, mert a fejelés is a harcosok eszköztárába tartozott.

A történelmi Siam minden tartományának megvolt a saját harcművészeti stílusa és egyedi technikája, „Muay Jerng” az északi, „Muay Korat” az északkeleti, míg a „Muay Chiaya” a déli területek stílusának összefoglaló nevei. Az idők folyamán ezek keveredéséből alakulhatott ki az egységes rendszer.
Sen Muang Ma király 1411-ben bekövetkezett halála után két fiút hagyott maga után. Örökösei a hatalmat nem akarták megosztani egymás között, ezért megállapodást kötöttek, hogy az nyeri el a trónt és ezzel a teljes hatalmat, akinek a harcosa egyéni pusztakezes viadalban győzedelmeskedni tudd a másiké felett.
Na Reshen király (1590-1605) idejében a katonai kiképzés része lett a box, és ennek maga a király is szakértője volt. A legnagyobb népszerűséget Pra Chao Sau a "tigriskirály" (1703-1709) idején, a béke időszakában érte el. A hosszú háborúskodás után több idő volt a Muay Thai gyakorlására, és elterjedtségét mutatta, hogy minden faluban fogadásokkal egybekötött versenyeket rendeztek.

1921-ig az iskolákban is oktatták, de a sok sérülés miatt a kormány az iskolai oktatást betiltotta.
A hagyományos Muay Thai harcosok kezüket és alkarjukat lóbőrszíjjal, később ragasztós vászonnal tekerték be, ami egyrészt védett a sérülésektől, másrészt nagyobbat lehetett ütni, de kesztyűt nem viseltek. A lágyéksérülés ellen kókuszhéjból vagy kagylóból készült védőt használtak. Súlycsoport nem volt, és a küzdelmet nem osztották fel menetekre, hanem addig tartott, amíg folytatni tudták. Lényegében minden megengedett volt, beleértve a hajhúzást és a karmolást is. Ebben a küzdelmekben, ha nem is túl gyakran, de halálesetek is előfordultak, a maradandó sérülésekről már nem is beszélve.
1930-ben az küzdelmek szabálya teljes átalakításon esett át, és ezzel nyerte el a manapság ismert formáját.
A nyugati ökölvívás hatására megreformált Thai Box-ban kötelezővé tették a boxkesztyű használatát, a súlycsoportos felosztást és a négymenetes rendszert. Számos tradicionális technika (fejelés, harapás, karmolás, birkózás,…) tiltva lett.


Forrás: Wikipédia, Újvári Miklós - A Délkelet-Ázsiai harci művészetek


Kapcsolódó termékek