Blog

Természetes alapú kiegészítőkkel, vagyis koncentrált formájú élelmiszerekkel szeretnénk segíteni nektek abban, hogy az edzések során a szervezet ne szenvedjen hiányt, és edzések után/között gyorsabban regenerálódjon.

FEHÉRJÉK. Mik is azok? Mi közöm van nekem, mint küzdősport gyakorlónak, versenyzőnek ehhez? Ezekre az evidens kérdésekre szeretnénk röviden válaszolni nektek alábbi rövid cikkünkben. Igyekeztünk minél kevesebb nehezen emészthető szakmai szöveget vinni a cikkbe, de teljesen nem kerülhettük ki ezeket. Reméljük ennek ellenére segíteni tudunk nektek.

Mi köze a legfontosabb férfi nemi hormonnak a tesztoszteronnak a küzdősport edzéshez, egyáltalán az edzéshez? Ezzel szeretnénk foglalkozni mostani cikkünkben. Az életkor előre haladásával, vagyis az öregedéssel a férfiaknál a tesztoszteron termelődése folyamatosan csökken. De fiatalabb korban is lehet rontani ezen nem megfelelő életmóddal.

A nindzsa harcművészek az ősi Kínából származtak, majd a Tang-dinasztia uralkodása alatt 618 és 906 között kerültek át Japánba. Kemény kiképzésük itt zajlott le, amely eredményeként halálos orvgyilkosokat teremtett belőlük. Képesek voltak bármely helyre észrevétlenül, rejtőzködve behatolni és lecsapni akkor, amikor ellenségeik a legkevésbé számítottak rá.

A cseresznyevirágzás rajongói jól tudják, hogy a sakura szó cseresznyevirágot, a hanami vagy ohanami pedig cseresznyevirág-nézést jelent. De tudják-e vajon, hogy nem csupán egyetlen fajta cseresznye létezik, és hogy az első, korai példányok már ki is nyíltak? És tudják-e, hogy Japánban – úgy, mint máshol a hideg- és melegfrontot – előre jelzik a „cseresznyefrontot”?

Az évek során a taekwondo kiemelkedő alakjaként Jhoon Rhee kritikus szemmel szemlélte azt, kinek lesz sikere a harcművészetekben és kinek nem. E tapasztalatok alapján hozott létre egy listát, ami a harcművész bajnokok hét legjellemzőbb tulajdonságit foglalja össze.

A Black Belt magazinnál eltöltött 20 évem során sok különböző emberrel találkoztam. Volt, aki a tradicionális ázsiai harcművészetekben volt otthon, volt, aki rendvédelmi szerveknél dolgozott vagy katonaságnál. Rengeteg mestert, katonát, rendőrt, harcost interjúvoltam már meg, a harcművészetek minden fajtájából.

Mint profi harcművész abból éltem, hogy az emberek védelmét próbálgattam. Amikor nekem kellett védekeznem jobban kedveltem az elkerülő technikákat. Félreállás vagy blokkolás helyett inkább hátradőltem vagy hátraléptem egy lépést. Nem számított, hogy az ellenfelem mit és milyen erősen vágott hozzám, ha nem voltam a közelében nem tudott eltalálni.

Dél-Korea múzeumaiban a legrégebbi kardok a Jik do-k egyenes mindkét oldalon éles pengével rendelkeznek. A legtöbben úgy gondolják ezen kardok kovácsolásának tudása Kínából érkezett hozzájuk. Valószínűleg a korabeli mesterek aztán a megkapott tudást az évszázadok alatt tovább finomították, tökéletesítették.

Mai napig folytatódik a spekuláció, hogy pontosan milyen módszerrel is volt képes Yi Sun-shin admirális a két hatalmas kardot használni.

"Számomra a tonfa a harmónia szimbóluma" - mondta Kina-san egyszer. A karate mesterem egyik barátjaként Kina-san számtalanszor adott bemutatót kedvenc fegyveréről. Láttam, ahogy megpörgeti a tonfát és elkap vele egy felé lendített botot, aztán olyan erővel ütötte meg a botot hogy az elrepedt.

Miért nincsen 4. emelet egyes japán kórházakban vagy szállodákban? Miért nem illik beleszúrni a rizsbe az evőpálcikát vagy ételt adogatni vele? Miért nem találni egyetlen japánt sem, aki észak felé alszik, vagy miért hajtják be előbb a kimonó jobb oldalát és nem a balt, mint az a nyugati ruhák szabásánál gyakran előfordul? És miért hangzik el szinte minden első találkozáskor a vércsoportra vonatkozó kérdés?