Blog

A Kalaripayattu egy harcművészet, mely eredetileg a dél-Indiában található Kerala stílusa volt. Maga a kalari szó először a Sangam korszak (i. e. 3. sz. – i. sz. 4. sz.) irodalmában jelent meg, mellyel a csatatéren és a harcokban használt technikákat jelölték. Ezek alapján az egyik legrégebbi, még ma is létező stílusként tartják számon, mely több más indiai harcművészetnek is alapjául szolgált. Az írásos emlékek lándzsák (vel), íjak és nyilak (vil ambu), kardok (val) és pajzsok (kedaham) használatáról számolnak be.

A sportolás az egyik legjobb dolog, amit tehetsz a szíved védelme érdekében a European Journal of Preventive Cardiology-ban publikált kutatás szerint, melyet Hollandiában végeztek több, mint 5000 középkorú és idősebb személy részvételével. Beszámoltak a sportolási szokásaikról, az alap fizikai adataikról (magasság, testtömeg, stb.), valamint megvizsgálták a szívroham és stroke kockázatát/valószínűségét az elkövetkezendő 15 évre.

Számtalanszor botlunk olyan cikkekbe, melyek az otthoni edzés témáját taglalják, de közben arra ösztönöznek, hogy egy csomó eszközt vásároljunk össze otthonra mondván, hogy azok milyen hasznosak lesznek. Ez igaz is lehetne, de a tapasztalatok szerint kevesen használják valóban rendszeresen őket, inkább csak „porfogók”. Felmerülhet a kérdés: eszköz nélkül, vagy minimális eszközzel nem lehetne megoldani az edzésünket?

A harcművészek között is gyakran alakul ki vita azzal kapcsolatosan, hogy pusztakezes technikákkal mennyire hatékonyan védheti meg magát az ember késes támadó ellen, éles helyzetben.

A szamurájok már régóta inspirálnak minket a legendás kardjaikkal és emberfeletti képességeikkel. Manapság mikor a rájuk gondolunk, a legendás, legyőzhetetlen harcosok jutnak eszünkbe (mint pl. Miyamoto Musashi), miközben villámgyorsan használják a szuperéles kardjaikat, amivel levágnak mindent és mindenkit, ami az útjukba kerül.

Az ülő életmódról a média folyamatosan szórja ránk a millió információt, bizonyára mindannyian fel tudnánk sorolni jó néhány káros hatását, kezdve a mozgásszervi megbetegedések sorától a szív és érrendszeri problémákon keresztül az immunrendszer általános gyengüléséig, minden szerepel a listán. A legtöbbünkben tehát nem az a kérdés merül fel, hogy miért rossz sokat ülni, hanem inkább az, hogy miként tehetnénk ellene?

Olyan harcművészeteket és küzdősportokat mutatunk be, amelyek technikai repertoárjából előszeretettel használnak a világ hadseregeiben.

A legtöbb ember számára nem teljesen egyértelmű a különbség a harcművészet és a küzdősport szavak között, ezért azonos jelentésben használják, helytelenül. Felmerülhet tehát a kérdés: mi az eltérés, hogyan lehet megkülönböztetni őket?

A híd egy méltatlanul elhanyagolt, de rendkívül hasznos gyakorlat, nem véletlenül került bele a legjobb funkcionális gyakorlatok közé egy korábbi cikkünkben. A legtöbb mozgásunk előrefelé hajlított gerinccel történik, és minimális a hátrahajlások száma, ami egyfajta aszimmetriát alakít ki. Általános tévhit, hogy a híd a derék hajlékonyságát hivatott fejleszteni, ám ez így önmagában nem fedi a valóságot.

Legyen szó bármilyen sporttevékenységről, nem csak az izmaidat, hanem az ínszalagjaidat és ízületeidet is terhelni fogja. Ha az adott mozgásforma komolyabb terheléssel dolgozik, pl. súlyzós edzés, kettlebell, szertorna, küzdősportok, labdajátékok, street workout stb., az izomzat általában hamarabb szokik hozzá a terheléshez, mint az ízületek és a szalagok.

A vízszintes húzódzkodást (vagy invertált evezést) általában csípőmagasságban lévő vízszintes rúdba, gyűrűbe (vagy TRX-be), asztallapba, stb. kapaszkodva végzik úgy, hogy a sarkak a talajon maradnak, a törzs és a láb egyenes és felhúzzuk magunkat, amíg a mellkas nem érinti, amibe kapaszkodtunk. A Fegyencedzés c. könyvben is fellelhető a 2. szinten, azonban sokan a cél-ismétlésszám elérése után nem foglalkoznak vele tovább, pedig hasznos lenne a későbbiekben is.

Olyan világot élünk, melyben egyre kevesebbet közlekedünk a saját lábunkon, sőt, sok esetben még edzés közben viszonylag keveset állunk rajtuk. Ez már önmagában is probléma, ezért érdemes tenni ellene. Amint azonban nekifogunk használni a lábunkat (pl. futáshoz), azonnal előkerül a bokánk stabilitásának kérdése.